Szép lassan elnyelt édes kis szöveged bájos mocsara.Elvakított a rózsaszín köd és a remény,ez a gonosz kis manó könyörtelen hazugságokat sugdosott fülembe.Mélyen elnyelt a homály,amit én akkor puha bárányfelhőnek gondoltam,mely bársonyosan lringatott egy elképzelt világban.Mint mikor az ember a karácsonyi vásárban forró cukorba mártott almát vesz.Oly rég volt már a tavalyi alkalom,mikor utoljára evett ilyet,hogy mohón habzsol belőle az első pár percben és a világ legfinomabb étkének találja.Ám percek múltával emberünk eltelik az ízzel és minél többet kap belőle, annál émelygősebbek érzi,míg a végén már csak felkavarodik tőle a gyomra.Jó esetben.Rosszabbikban miután elemeltük a szánktól,csak akkor vesszük észre,hogy a vastag máz alatt az alma bizony már rothad.Ráadásul a Csalódás nevü kis féreg mászik elő közepéből,hogy integessen nekünk,majd pajkosan ránk kacsint ls kinevet.Szabályszerüen röhög rajtunk.
Nos,ilyen voltál te nekem.Csak a vastag mázat láttam rajtad és mivel én hiszek a mesékben,nem néztem a dolgok mélyére.Így hát,mikor SZŐKE HERCEG táblával nyakadban,táltos paripán bevágtattál az életembe,elhittem.Mert szükségem volt egy saját hercegre.Mert akartam egyet.Mint az emberek,ha egy reklámban azt látják,hogy egy sztárnak hűdevagány autója van,azonnal olyat akarnak,mertazjó.Azonban ilyen autóért nagyon sokat kell tenni.Így megjelennek a hamisítványok hűdevagyány-X néven,amik tökéletes másolatai a sztárautóknak.Csak nem működik a fék.Dehát,ez igazán elhanyagolható tényező,hiszen annyira hasonlít.
Te is ilyen voltál.Egy idő után tábládról lekopott a festék,táltos paripádról kiderült,hogy hintaló és kezedben fakarddal sok minden voltál, csak herceg nem. Egy kétségkívül tökéletesen látványos,ám hibás másolat.Hirtelen,fájón vágott arcon a tudat,az igazi éned.
Tudod,ez nem panasz,már nem vagyok szomorú. Bánatom könnyeimmel együtt felszáradt.Csak magamban csalódtam.Én már nem hiszek a mesékben.
