Elindulsz.Monoton baktatsz,mereven előrenézve.Kerülöd a tekinteteket.Mit is adhatnál a rád meredő kiváncsi szempárnak?Nincs mondanivalód.Lépteid hangosan koppannak a rideg betonon.Versenyt kopog az esővel.Minél gyorsabban kapkodod lábaid,annál jobban zuhog.S még ebben a vad versengésben is egy gyönyörü dallamot alkotnak.Együtt.Mély,melankólikus dallamot,mely fájón mar szívedbe s tépi elő érzéketlenül emlékeid.Mégis élvezed.Lelassítasz hát,legyőztek.Úgyis teljesen átáztál.Mindegy,most minden mindegy.Csak te vagy és az eső.És az emlékek.Előtörnek,megrohannak,sok régi képkocka egy szakadt filmből.Nézed az elmosódott arcokat,hallgatod a visszhangzó párbeszédeket.Még mindig mész.Egyre keményebben taposod az utat,ezzel akarván kiírtani a rossz dolgokat,mint mikor undorodva taposol el egy kis bogarat.De nem múlik a vetítés,nem sötétül a vászon s a képek sem hullanak darabokra.Mindegyik ujabb borzalmas érzést kelt benned.Tényleg ennyire iszonytató mindez?Tényleg nincsenek jó dolgok az életedben?Megállsz.S míg az esőcseppek násztáncukat járják arcodon, hogy aztán könnyeidet elcsábítva kis patakként közösen folyjanak tova, rájössz : elrontottad…
